Irodalmi díj és verseskötet készül Milan Dunđerski emlékére

Milan Dunđerski 1970-ben a Szenttamási Rádió stúdiójában (A Dunđerski család fényképarchívumából)

10 éve hunyt el a szentamási költő, tanár, kultúraszervező, akinek emlékére kétnyelvű, szerb–magyar verseskötetet adnak ki és díjat (Milan Dunđerski Költészeti Díj) alapítanak szülővárosában.

„Milan Dunđerski 1952-ben született édesanyja, Ljubica (szül. Radišić) és édesapja, Novak egyetlen fiaként egy szenttamási szerény földműves családban, amely nem volt közvetlen rokoni kapcsolatban az ugyanolyan vezetéknevű gazdag famíliával. Középiskolás koráig, amikor apja házat vásárolt Szenttamás Unčić nevű részén, gyermekkorát tanyán töltötte, ezért legtöbbször gyalog járt iskolába. A szenttamási gimnázium diákjaként jelentős hatást gyakorolt rá a népszerű nyugati kultúra, a késői hatvanas évek és a hippi ifjúsági mozgalom szenzibilitása. Feltűnő irodalmi tehetsége és hangminősége miatt a Szenttamási Rádió tiszteletdíjas munkatársává választották.

Verseit először 1970-ben jelentette meg, mint jugoszláv irodalmat tanuló egyetemi hallgató, a nagybecskereki Ulaznica folyóiratban, amelyet akkor Vujica Rešin Tucić szerkesztett, és az újvidéki Indeks egyetemista lapban. Első verseskötete, az Okovan rebrima (Bordákkal béklyózva) című 1973-ban jelent meg a Szerb Matica Első Könyv kiadványsorozatában, amely esélyt adott a fiatal, tehetséges kezdőknek, akikben jelentős művészi-alkotói potenciált ismertek fel, így ezek az első kötetek maradandó kulturális értékeknek számítottak.

Az Indeksben publikált verseiért 1973-ban a Brankovo kolo Pečat varoši sremskokarlovačke (Karlóca város pecsétje) nevű rangos díjában részesült, amelyet az elismert egyetemista lap szerkesztősége évente osztott ki fiatal jugoszláv költőknek.

Milan Dunđerski 1973 és 1977 között munkatársa és szerkesztője volt az Ifjúsági Tribün szerb nyelvű szerkesztőségének, amely az ország egyik legprogresszívebb ifjúsági kulturális központjaként maga köré gyűjtötte a tehetséges, szabadelvű vajdasági alkotókat és a jelentős értelmiségieket a Jugoszláv Föderatív Népköztársaság minden köztársaságából és külföldről is. Dunđerski 1976–1984-ig tagja volt a Polja szerkesztőségének. Ezt a folyóiratot az Ifjúsági Tribün keretein belül adták ki.

1981-ben diplomázott az újvidéki Bölcsészettudományi Kar jugoszláv irodalom szakán. Tíz éves mandátumban volt a Szenttamási Rádió igazgatója, és több időszakban dolgozott a szenttamási gimnázium és a Vuk Karadžić Általános Iskola szerb szakos tanáraként. Több verseskötetet adott ki, művei rangos irodalmi folyóiratokban jelentek meg.

Milan Dunđerski rövid és súlyos betegség után, 2007. december 10-én hunyt el. A tény, hogy ekkor csak 55 éves volt, azt jelenti, hogy e művelt, tehetséges és jó ember korai távozásával helyi közösségünk és a szerbiai kultúra sok pozitív és kimagasló értékkel lett szegényebb. Milan Dunđerski Pesme 19732007 (Versek 19732007) című, a Vajdasági Írószövetség gondozásában megjelent posztumusz verseskötetét Jovan Zivlak szerkesztette Milan előzőleg megjelent verseiből és a kéziratos hagyatékban talált publikálatlan versekből, az Igre (Játékok) című befejezetlen kötetből. 2008-ban, Milan utolsó könyvének bemutatóján, a szenttamási Kultúrotthon galériájában Jovan Zivlak, a Vajdasági Írószövetség elnöke ezt mondta a költőről: „A jelentős szerb költők közé tartozik. Dunđerski szerény ember volt, de nagy és neves, kiváló költő.”

Első verseskötete megjelenésétől kezdve Milan munkásságát kompetens irodalmi kritika kísérte, fontolgatta, értelmezte és költői alkotásainak értékét magas szintűnek ismerte el.

Hisszük, hogy e kétnyelvű kötet megjelentetése, a Milan Dunđerski életművéből való válogatás és az irodalmi díj megalapítása lehetőséget teremt majd műveinek befogadására és kreatív ösztönzést jelent majd a magyar és a szerb anyanyelvű versírók és -kedvelők fiatal nemzedékének, ugyanakkor új irodalomelméleti kutatásokra és életművének olvasására motiválja a költészet kedvelőit.”

HOZZÁSZÓLOK A CIKKHEZ